A sebészi szakma története mindig is tele volt meglepő fordulatokkal és változásokkal, amelyek jelentős hatással voltak az orvostudomány fejlődésére.

Ha visszamegyünk az időben, láthatjuk, hogy a 13. században III. Innocent pápa megtiltotta az akkori sebészeknek, hogy bármilyen műtétet végezzenek, arra hivatkozva, hogy az Isten akarata ellen való. Az orvosok még a 19. században is féltek bizonyos beavatkozásokat, például koponyapunkciót végezni, mert a betegek halálozása majdnem 100%-os volt. A végtagamputációs eljárásokat sem támogatták, mivel azok még mindig halálhoz vezettek az erős vérzés miatt. Akkoriban a sebészet nagyon drámai volt, mert az orvostudomány még a fejlődés kezdetén állt, és a világszerte zajló harcok sok áldozatot követeltek és nagyon súlyos sérülésekkel jártak. Ezen események tükrében érthető, hogy az orvosi ruházat fekete volt.

A fekete ruhától a fehér egyenruháig

Az események világszerte nem voltak kegyesek az egészségügyi szakemberekhez. A tudás és a készségek elsajátítása sok veszteséggel és sikerrel járó megpróbáltatással járt, ezért az orvosi ruházat eredetileg fekete volt. A vérfoltok nem látszottak a fekete szöveten. Minden megváltozott a modern kor elején, amikor a sötét színeket felváltotta a fehér. A fehér a sterilitás és a tisztaság jelképe volt és még ma is az, és a higiéniára való fokozott odafigyeléssel társított szín. Ugyanakkor a sebészek és az összes egészségügyi szakember is elkezdett különféle fertőtlenítőszereket használni a beavatkozás előtt és után. Már a fertőtlenítőszer egyszerű használata is jelentős hatással volt a műtéti eredményekre. Az egészségügyi személyzet egyenruhájában egy másik változásra a 20. század elején került sor, amikor a fehéret felváltotta a zöld. Ezt a döntést akkor hozták, amikor kiderült, hogy egy műtét során az orvos sok vöröset lát, ami éles kontrasztot ad a fehérrel. Ez a kromatikus eltérés rövid és hosszú távon egyaránt negatív hatással lehet a sebész látásélességére. Ezért a legjobb megoldás az volt, hogy a fehér munkaruhát a vörös színnel komplementer színű, azaz zöld színű munkaruhával helyettesítették.

A modern egyenruhák színesek és nyomtatottak

A múltban a fehér orvosi ruházat dominált az egészségügyi intézményekben. A zöld egyenruhát csak a sebészek viselték, amikor a műtőbe léptek. Ezek az idők elmúltak, és ma már egyre szélesebb körben viselnek színes, nyomtatott orvosi ruhákat a kórházakban, klinikákon, rendelőkben és különböző orvosi és esztétikai intézményekben. Az orvosi munkaruha célja ma már nemcsak az orvosok és a betegek védelme, hanem a jólétük javítása is. Ma már választhat kimonó típusú orvosi egyenruhát, hogy mosolyogva végezze munkáját, csökkentse a betegek stresszét, és jó hangulatot teremtsen a munkakörnyezetben. Az orvosi egyenruha választéka ma már rendkívül széles, így személyiségének, testalkatának és a betegek típusának megfelelően választhat orvosi egyenruhát, akikkel dolgozik. A színek és a minták mellett sokat számít az is, hogy milyen anyagból készül az orvosi ruházat. Általánosságban elmondható, hogy az anyag az egyik legfontosabb szempont minden ruhadarabnál, még inkább az orvosi egyenruhánál. Az anyagnak elég strapabírónak kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon a mosásnak és az állandó kopásnak, ugyanakkor puha és kényelmes legyen. A pamut és a poliészter a két legnépszerűbb választás, mivel ezek tökéletes egyensúlyt teremtenek a két alapvető tulajdonság, a viselési kényelem és a többszöri viseléssel szembeni ellenállás között.

Milyen munkaruhát kell viseljenek manapság az egészségügyi szakemberek?

Az egészségügyi szakembereknek a szükséges tudás, a mentális erő és a megfelelő eszközök mellett megbízható orvosi ruházatot is kell viselniük. Az egyenruha gyakran hosszú vagy rövid ujjú felsőből vagy blúzból, nadrágból, orvosi sapkából és bizonyos esetekben orvosi kötényből áll. Természetesen az orvosi egyenruhák szakterületenként eltérőek, de mindig kötelezőek, mivel csökkentik a baktériumok és más mikroorganizmusok átvitelének kockázatát. A műtőbe lépve a sebészek gyakran használnak egyszer használatos köpenyt, kesztyűt és arcmaszkot, amelyeket a beavatkozás után azonnal eldobnak.